Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Borikám, szemem fénye, tudod, hogy Te vagy az egyetlen!

2008.10.16
Borikám, szemem fénye, tudod, hogy Te vagy az egyetlen!
 
Amikor a városi népek ellátogatnak a mezőszéli kecske-kertbe, mindig elcsíphetnek valami izgalmas állatságot a kerítés másik oldalán.
Épp bekukucskált az ősz a nyár végébe, amikor újabb érdekes esetet figyelhettem meg. Közeledett az esti etetés, Pista papa már hordta a vacsorát vödrökben, a kecskenép közel az etetőkhöz várakozott. Mi, betontengerben felnőtt városiak szőlőt csemegéztünk a kert mellett, figyeltük az állatokat.
Rózsa mama Bori fele mutatott: a kecskefeleség körbe-körbe járt az udvaron, magasba emelt fejjel. Merik, a férje szorosan a nyomában, leszegett szarvakkal, bűnbánóan. Megtettek három kört, amikor meghallottuk, hogy „beszélgetnek” is egymással. Az egyik asszonyhangon sértődötten nyöszörgött, párja pedig engesztelően válaszolgatott neki. Tudott valamit a bak, mert Bori lelassított és nagy kegyesen hagyta, hogy hatalmas szarvával a hátát vakargassa a hím. Hogy aztán mi történt, azt nem tudom, mert bementünk a házba, hívott a kakaóscsiga ínycsiklandó illata, de ahogy ismerem Kecskééket, szépen elsimították a konfliktust. Tanulhatunk tőlük.